a 4. rend világnézetének korlátai
a bugyi és a trikó mögött nyilván egy pár található.
kiszámíthatóak.
mindenki tisztában van a gyerekkorukkal, az iskolás éveikben betöltött szerepükkel, a felnőtt korukban képviselt tipussal és azzal, hogy hogy végzik.
a forma megszabja a tartalmat. ez a forma egynél több/más tartalmat nem tételez.
az egyik kedvenc utcámon, a manesova-n található.
prágában elég híres olasz étteremnek számít. belül nagy, a terasz kicsi.
árban felső közép. a kaja jó, a kiszolgálás jó, látszik, hogy mindent megtesznek.
amikor utoljára voltam, a szomszéd asztalnál fél óráig rendeltek; végül kihozták megmutatni, hogy hogy néz ki a hal egyben/nyersen (valami különlegesség volt). látszott, hogy friss az áru.
az atmoszféra jó, megy a pezsgés. este 8 után érdemes jönni, de általában ebédidőben sem üres. a társaság vegyes: befutottak, feltörekvők, randevúzók.
Függetlenül attól, hogy milyen helyzetekre vonatkozik, az etikett lényege, hogy azokhoz szól, akik természetüknél fogva eleve megfelelően viselkednek. A szabályok kimondása azonnal egyetértést vált ki…akikből ellenérzést vált ki, azok nem valók abba a környezetbe, ahol az etikett szabályai érvényesek.
Közúti helyzetek esetében azok, akikből nem egyetértést váltanak ki az etikett szabályai, nagy eséllyel pszichopaták.
HA GYORSAN MÉSZ
1.ne felejtsd el: sajnos a sztrádán nem lehetséges egyenletes sebességgel menni! ezt feletsd el!
2. függetlenül attól, hogy miért mész gyorsan, ne mássz rá az előtted levőre. ennek az átvitt értelemben vett megfelelői: a törtető (legyen az a karrierista, az íłzléstelen, szemérmetlen, erőlködő “udvarló” vagy bármi), vagy az aljas, és minden mentális erőt nélkülöző kisember. ez akkor is érvényes, ha a hozzád képest lassan haladó egészen nyilvánvalóan szándékosan tart fel (valószínűleg azért, mert már rámásztál).
3. a fék a barátod, használd.
4. mindig tételezd fel, a legrosszabbat: igen, ki fog jönni!
5. villogni néha szükséges, de villogj mint egy úriember, aki csak figyelmet hív fel, nem pedig mint aki követelződzik.
6. mindig maradj pozitív: senki sem az ellenséged, még akkor sem, ha az ellenséges attitűd esetleg nyilvánvaló, és különösen akkor nem, ha a másik esetleg nyilvánvalóan klinikai eset.
7. soha ne mutass be. nem csak azért, mert mindig van nálad erősebb, hanem azért sem, mert ez egyszerűen nem méltó.
8. a kamionokkal kapcsolatban mindig tételezd fel, hogy félig alszik a sofőr. különösen este.
9. állj meg, ha szirénát hallsz (ha lehet, ne bömböltesd a cd-t).
10. ha megállított a rendőr, légy udvarias, és ha van kedved tárgyalj, lehet, hogy bejön.
HA LASSAN MÉSZ
1.ne felejtsd el: sajnos a sztrádán nem lehetséges egyenletes sebességgel menni! ezt feletsd el! Kell fékezni és gyorsítani is.
2. még ha 130-al mész is, a gyorsan jövő szemszögéből lassan, illetve nagyon lassan mész.
3. nem a te feladatod, hogy megtanítsd a gyorsan hajtóknak a kreszt, illetve, hogy bármiféle leckét adj nekik!
4. ne felejtsd el: nem minden gyorsan hajtó bunkó, egomániás, törtető, aljas kisember! más okból is mehetnek gyorsan.
5. előtted a kamion, vagy egy még lassúbb autó, látod, hogy meg kell előznöd:
ha ezeket nem tartod be passzív, gyenge és lusta benyomást keltesz.
5-6-7: lásd gyorshajtók 6-7-8. pontját
9. ha előzöl, gyorsíts: nem vagy kamion!! (lásd egyes pont)
10. ha kamionnal mész:
a délután 6 – 9 órai fények nyáron a világon nagyjából mindenütt ugyan olyanok. az átmenet színei. különösen érdekes élmény, amikor a nap, mint forrás, nem látható, csak a téglavörös fény egyszerűen ég.
ez, és az ezután következő alkonyat, a kedvenc napszakaim közé tartozik. a tudat ebben az időben szinte ég; de máshogy, mint mondjuk délben.
6-8 között, a vörös fényben a tudat hűvösen ég, és képes érzéseket, és gondolatokat fegyelmezett izgalomban tartani.
ebben az időszakban az ember nem szívesen beszélget, és ha mondjuk borral (valószínűleg rose-val) ünnepel, akkor a szippantások ritmusa lelassul. gyakran fél óra is eltelik közöttük…ez a normalitás ebben a napszakban.
ezzel szemben a világon szinte mindenütt ez az az időszak, amikor megy a tömeg haza a munkából. kocsival, busszal, gyalog. általában sietnek, mintha várná őket valami. közben cipelik a cuccokat a boltból, másra gondolnak, és másra figyelnek, általában össze-vissza, és persze soha nem arra, amire kéne. másnap ugyan ez. a “vakáció” alatt majdnem ugyan ez.
nehéz a fogyasztói tömegek kilátástalan helyzetét ennél világosabban megvilágítani.
Már megint fél órával előbb értem egy találkozóra. Ez egy kávézóban volt, ami egy irodaépületen belül van. Leültem, rendeltem egy kávét.
Reggel fél kilenc. Megy a jónép dolgozni. Egyszercsak feltűnt egy infantilis arc, olcsó öltönyben hátitáskával; iskolatáska típus. Hihetetlen benyomást tett.
Pár percre rá egy másik. Ez már egy drágábbnak tűnő öltöny volt, de ezen ismét: hátitáska.
Fél órán belül kilenc ilyen alakot láttam, különböző korcsoportból, 25-45 éves korig.
A feje nem mindegyiknek volt infantilis, de összhatásban mind az volt, és nem csak a hátitáska miatt.
A kimondottan praktikus megfontolások minden esetben visszatetszőek.
Tanulságok:
- ha olyan munkád van, hogy praktikus megfontolások alapján szükséged van hátizsákra, akkor biztos lehetsz benne, hogy nincs szükséged öltönyre. ha köteleznek rá, akkor számolj le, mert a céged válságban van.
- ha olyan munkád van, hogy jogosan elvárható a drágább kategóriájú öltöny, nőjj fel a feladatra, és nézz szembe a ténnyel: változtatnod kell a (z élet) stílusodon.
Analógia: kosztümös nők edzőcipőben.
Ennek a storynak az amerikai eredete mindenkinek ismert, főleg a 80as évek beli filmekből.
Tanulságok:
- nem kell feltétlenül tűsarkúban járni dolgozni
- annak a nőnek, aki kilómétereket gyalogol naponta, ne legyen fontos a tűsarkú
- az a nő, akinek fontos a tűsarkú, annak fontos a tűsarkú az utcán is
- az a nő, akinek fontos a tűsarkú az utcán is, járjon taxival, MERT
A tűsarkú viselet nem tűr praktikális megfontolásokat. A tűsarkú alkalmi viselet, csakúgy, mint az öltöny.
Feltétlenül vannak olyanok, akiknek minden nap alkalom. Ezek azok, akiknél a praktikális megfontolások nem érvényesek. Ha mégis, akkor hülyén áll rajtuk az öltöny, és közönségesen járnak a tűsarkúban.
Sok bénát láttam életem során hoteleken belül is, meg hoteleken kívül is. Hoteleken belül ehhez foghatóhoz még nem volt szerencsém.
Reggelire találkoztam egy klienssel a Metropol Hotelben, mivel itt szállt meg. Tesco-val szemben van, a belvárosban. Ún. designer hotel.
Az igazsághoz tartozik, hogy a kliens is bénázott egy kicsit, mert túlkombinálta az ügyet. Bejelentette a hostess-nek, hogy a vendége vagyok reggelire, és írják a szobájára a témát. Ez a lépés felesleges volt, mert senkit nem érdekelt a téma…de mivel megemlítette, beindult a lavina. Kérdezte a hostess, hogy vendég vagyok-e a hotelban. – nem vendég a hotelban, csak én látom vendégül reggelire. írják a szobámra. a szobaszám 123. Ezzel tovább áltunk, mentünk a büféhez. A hostess azonnal telefonált…
A kajával kapcsolatban annyit kell kiemelni, hogy nem hogy szalonna nincs a rántottához, de még rántotta sincs. Azt, hogy hogy lehet vízhez vagy juice-hoz jutni, nem sikerült megfejtenem.
Fogtam két croissant-ot, gondoltam, hogy ezt ugye nem lehet elbénázni.
Az egyik elment (nem volt meleg, vagy totál friss…egy naposra saccoltam). A másik viszont el volt bénázva: már tapintásra is kemény volt a közepe; amúgy ehetetlenül száraz volt… még nem tapasztaltam croissant-ban ilyet. Az volt a gyanúm, hogy lejárt szavatosságú volt a cucc a tesco-ból.
Megy a beszélgetés, ami egyébként komolyabb volt, mint amire számítottam. Megjelenik a béna hostess, a következőkkel: mivel ön nem a hotel vendége, az ön reggelije külön fizetendő. Mindezt úgy, hogy megszakít egy nyilvánvalóan nagyban folyó beszélgetést. A beszélgető partner, aki egyébként német, hihetetlen türelemmel megint elmagyarázza ugyanat: a szobaszámom 123, arra írja kérem. A hostess megpróbálta tisztázni a tényállást, hogy jól érti-e, és nagy nehezen sikerült tudatosítani: akkor tehát azt akarja, hogy az 123-as szobára írjuk az úr reggeliét? Bingo! összeállt a kép. Földindító felismerés volt; olyan, mint amikor földrészek érnek össze.
…aztán lehet, hogy túllihegem az ügyet, és egyszerűen észben kéne tartani, hogy vannak gyengébb képességű arcok is a pályán. A gyenge képességekkel kapcsolatban azért meg kell jegyezni, hogy 200 eur fölött vannak a szoba árak…
formaldehidban kiállított döglött állatok,
gyémánttal kirakott koponya.
azzal nincs gond, hogy az irracioanizmust propagáló hülyék ezeket egymás között adják – veszik.
az a probléma, hogy ezt mint művészetet teszik.
mint pozitívum az, hogy ma mi ér 10 M fontot, égbekiáltóan nyilvánvalóvá kéne tegye azt, amit ún. siker paradoxnak nevezhetünk:
eszerint minél inkább követi, illetve engedi át magát valaki az inert hülyeségnek, annál sikeresebb.
a hülyeség bizonyos fokig mindig kéz a kézben jár a tehetetlenséggel, a tömegszerűséggel.
a magamat eleresztemséggel, a lazuloksággal, a kontrol nélküliséggel; az egyedüli “erő”, amit az ilyen hülyék kifejtenek, pont a kontrollal szemben kifejtett ellenerő, ami leginkább agresszióban nyilvánul meg.
ilyen szempontból agresszív volt warhol is, aggresszív hirst is, és még sokan mások. ők ezt lázadásnak hívják/hívták, talán nem is jogtalanul. ha azonban figyelembe vesszük, hogy ma az egész “közeg” irracionális, tehát a hülyeség nem egy elszigetelt jelenség, pont a felsőrendű a lázadó, vagy ellenálló…
Tipikus sörkert:
árnyas, nagy kert, sóder. Egyedül műanyag kockás terítők nincsenek, csak sima fa asztalok. Olcsó a sör, vannak jó sörkorcsolyák, közel a víz.
Fiatal pincér lányok. Profizmust persze nem kell várni, itt nem erről van szó. Külföldiek nemigen vannak.
Az étlapról bármi nyugodtan rendelhető: kolbász, az ún. hermelin sajt különböző variációkban (pl. ecetes – hagymás), stb.
Kánikulában kell jönni.
Az egyedüli dolog, ami mellőzhető a nagyképernyős tévék, amiken szinte állandóan hülye zenék mennek…főleg cseh táncdalfesztivál témák (ez még az első 10 percben vidáman is felfogható), néha egyebek a mainstream -ből.
cím: Podolské nábřeží 34, 140 00 Praha 4
gyakorlatilag a vysherad-i vár tövében van.
Kiindulópont
Minden művészet a megnyilvánult és a meg-nem-nyilvánult határvonalán történik, és a meg nem nyilvánult felé mutat. Ez nyilván azt is jelenti, hogy ha a meg nem nyilvánultat térben, szimbolikusan fent helyezzük el, akkor a kivitelezés alul, alulról történik; ez logikus, hiszen a kivitelező megnyilvánult, tehát a célhoz viszonyítva alacsonyabb rendű…legalábbis ami a kivitelezést illeti.
Azon túl, hogy az aktust/ rítust minden esetben megnyilvánult lény végzi, figyelembe kell venni, hogy a megnyilvánult lény kiinduló pontja lehet megnyilvánulás feletti, illetve maga a megnyilvánult szint. Az előbbi a ritkább, és magasabb rendű, az utóbbi gyakoribb, és az előzőhöz képest alacsonyabb, amúgy viszont semmiképpen sem alacsony rendű.
A megnyilvánulás feletti kiindulópontot képviselő lény művészetének a célja a megnyilatkoztatás; a megnyilvánulás szintjéről induló lény művészetének a célja a megnyilvánulás felé emelkedés. Mivel a művészet iránya a megnyilvánulás felé, illetve az elé mutat, az onnan kiinduló lény művészete az önmagába való visszavezetés egy későbbi, más szempontból előbbi szakaszát jelenti. Önmagát nyilvánítja meg, önmaga számára, egy olyan aktus révén, ami egészen egyszerűen potencialitást aktualizál.
Más a helyzet természetesen a megnyilvánult tudatállapotot képviselő lény művészetével. Ő a potencialitást fent érzékeli, az aktualizációhoz az első lépés a kiinduló pont alsó szintjének a tudatosítása, a második a kiinduló szint meghaladása, a harmadik pedig a magasabb szint aktív, férfias birtokba vétele, ami egyben együtt jár a kiinduló szint maradéktalan meghaladásával.
Abban az esetben, amikor a “művész” kiinduló pontja a megnyilvánulást megelőző, annak alapot adó principium, a rítus végrehajtása úgymond névtelenül történik; névtelenül abban az értelemben, hogy a kivitelező a végrehajtás előtt a formán túli principiummal egyesül, tehát az olyan kifejezések, mint művész értelmüket vesztik. A rítus során a megnyilvánuláson túli megnyilvánul: formában, de formán túli mélységgel (illetve magassággal).
Abban az esetben, amikor a művész kiinduló pontja a megnyilvánult lét tudatállapota, a principiummal való egyesülés adja a rítus kontextusát; a rítus folyamán minden ennek rendelődik alá; ez a cél, ami végső soron meghatározza a rítus stíluselemeit. Ez a cél, illetve végső soron maga a principium adja meg azt a feszültséget is, ami az aktualizációt mintegy hajtja. Minél közelebb a megvalósítás, annál nagyobb erővel.
A vhk megtapasztalta ezt a hajtó erőt, de mivel a legmagasabb célkitűzése soha nem lépett túl a megnyilvánulás határvonalán, ezért ez a hajtóerő értelmét veszti, és úgymond horizontálisan tévelyeg. Nincs vertikális irány; jobban mondva ha vertikalitásról beszélünk, az inkább lefelé irányul: felfelé ugyanis a fenti kontextus hiányában nem irányulhat. Emiatt a kontextust maga az élet adja, azon belül pedig az energia. A hajtóerő végcéllá vált, és az efölött való kontroll nemkívánatosnak lett nyilvánítva. Uralom helyett uraltság a döntő stíluselem (hasonlóan a megszállottsághoz). Az erő uralma helyett (ami a maszkulin, virilis tényezőt nyújtaná), az erővel való azonosulás lett a cél.
Ez egyébként tükröződik a közönség stílusában is; az egészen gyenge, férfiatlan, alaktalan “férfiak” és a zavarodott nők soraiban. A szórakozó, bulizó közönség nem aktív, tudatos résztvevő, hanem mindössze tehetetlen tömeg.
Az viszont természetesen pozitívnek ítélhető meg, hogy az eredetileg megfogalmazott célt, hogy ugyanis a zombikat, az élő halottakat fel kell éleszteni, fel kell rázni, egyes esetekben feltétlenül működhet…ideiglenesen, mintegy előkészítő jelleggel.
Ha a “koncepció” valós principiumon alapulna, a halottkémeknek lehetőségük nyílna hátrahagyni zenész önmagukat, túlrepülni a megnyilvánulás magaszfeszültségű határán, és a világon túl hátrahagyni azt a rakétát, aminek a hátán most körbe-körbe, össze-vissza cikáznak.
vannak ugyan kivételes esetek, de az általános szabály a következő:
olyan a bemutatott, mint a bemutató.
pontosabban kifejezve: mindenki szimbolizál valamit (saját magam számára, egyes szám első személyben), és a bemutatások során ez a szimbolum vagy fennmarad, vagy pedig, ehhez szorosan kapcsolódó szimbólumokkal egészül ki.
az ún. üzleti élet ennek kiváló bizonyítékát adja.
egyszerű példa:
egy általam gyávának és artikulált ostobának megítélt arc, ha nekem bemutat valakit, majdnem biztos lehetek benne, hogy az is a gyávaságnak és/vagy az ostobaságnak különböző megnyilvánulásait fogja produkálni.
egy áttételesebb példa:
valamelyik nap egy alapvetően messzemenőkig önző arccal reggeliztem egy általa javasolt butique hotelben a belvárosban. az arc egy nagy cég ügyvezetője, expat-ként dolgozik. a reggeli során megemlítette, hogy ismeri a hotel igazgatóját.
http://www.visitprague.cz/en/hotels/hotel-palace.html
mivel én kértem a találkozót, én fizettem a számlát (én még maradtam, miután végeztünk). mivel nem volt pincér a közelben, felálltam, hogy a pénztárnál fizetek. abban a pillanatban ottermett a “főúr” hogy megkérdezze hogy fogok fizetni; olyan helyzetet kreálva, mintha fizetés nélkül le akartam volna lépni. Mondtam, hogy cash (900 korona volt, tehát nem olcsó mulatság). adtam neki 100 borravalót, de nem volt nála visszajáró (2000 koronából). tehát nyilvánvaló, hogy a pánik röpítette gyorsan az asztalomhoz.
vissza kellett ülnöm, hogy megvárjam míg visszajön. érdekes, hogy nem jött túl gyorsan, így megint felálltam, hogy megyek, majd behajtom a lóvét kifelé menet. ekkor megint ott termett a pénzzel (fogalmam sincs hogy csinálja), de számlát nem hozott!
“reméljük újra látjuk”. mondtam, hogy “na, ezen alaposan el fogok gondolkozni”.
ez persze arra is vonatkozott, akivel találkoztam.
még áttételesebb példa:
tapasztalataim szerint a britt-ek az üzleti életben finoman szólva gerinctelen hazudozók, és általában véve haszonlesők, akik mögött semmiféle ideológiai mélység nem húzódik meg. ha brittel találkozok, illetve ha britt-eken kerül keresztül valaki bemutatásra, nagy az esély, hogy a tartás nélküliség és a kisstílűség tendenciái fennmaradnak.
a hotel példájánál maradva: mivel tudtam, hogy az arc, akivel találkoztam britt, biztonsággal tételezhettem fel már a találkozó előtt, hogy a hotel csillogó “luxus” facade-ja mögött pontosan a luxus ellentéte feszül: a haszonleső kisstílűség realitása.
