Creperie Aux Clochettes – praga 1

november 6, 2009 Szerző: pragaban

Ma voltam itt, eldugott hely, az utcáról nem látszik, belső udvaron van.

Vissza akarok jönni este, hogy komolyabb benyomást nyerjek a helyről.

Kis falusi étterem érzésre hajtanak. Működik a dolog.

Érdekes a napi menü, ma például volt rajta kolbász. Én tésztát ettem, ami jó benyomást tett.

A tesco-tól nem messze van a hely, a belvárosban.

A link:

http://www.auxclochettes.cz/en/creperie/jidelni_listek.html

A hely tökéletesen illett a beszélgetéstémához: rock zene, a zenekar mint organikus szerveződés, illúziók a nagyvállalati életben, hol működik a szisztemikus gondolkodás és hol működik a szisztematikus, miért nem lehet a vállalati szerveződést organikussá tenni, nehéz manapság profi dobost találni, van-e kihívás az energiabizniszben, stb.

a stílus nem hazudik

november 1, 2009 Szerző: pragaban

Csak nekem tűnt fel, hogy látszólag a világon mindenütt a szakácsok minimalizálják a szem-kéz távolságot, amikor például szószt öntenek a tésztára, csoki öntetet a sütire, répát reszelnek vagy egyszerűen sózzák a levest?

Ezt érthetetlennek tartom, hiszen egyrészt nincs gyakorlati értéke, másrészt pedig hihetetlenül hülyén néz ki…

Hova lett a stílus, az elegancia? Mikor jelentek meg a színen ezek a figurák?

itt egy két még viszonylag visszafogottabb példa:

szakacs

szakacs 2

szakacs 4

Wokingham Times Series

Zlata Praha – Intercontinental

október 25, 2009 Szerző: pragaban

Csütörtökön abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy meghívtak egy magántőke befektető alap 10. évfordulójára tartott ünnepségre. Az a fajta buli, ahol rengeteg a minőségi pia, de senki nem kaszál be; a lényeg, hogy megjelenik az ember. Sok minőségi kaja is volt, én a sushi -ba nyúltam be, ami pont nem volt 100% profi (pillanatok alatt levált a hal a rizsről, nem volt összefogva). A többi cucc viszont nagyon jól nézett ki. Büfé rendszer volt. Ment az élő zene, felfogadtak egy énekest.

Az étterem nagyon szép, az Intercontinental legfelsőbb emeletén, a 9-en van, gyönyörű kilátással.

A társaság egyvágású volt: befektetők, és néhány képviselő a cégektől, ahova a befektetés történt. Én nem vagyok networkingelős típus, így mindössze négy – öt arccal beszélgettem azok közül, akiket nem ismerek, plusz röviden azokkal, akiket igen; plus az italos személyzet egyik tagjával, aki Braziliából van, és azt hitte, hogy én is. De vele sem sokat, mert látszott, hogy ha ott maradok, nem lesz kiszolgálás.

Úgy láttam, hogy készült rólam egy-két fénykép, kíváncsi vagyok, hogy megjelenik-e valahol.

http://www.zlatapraharestaurant.cz/

kínai kozmopoliták

október 21, 2009 Szerző: pragaban

A nem igénytelenül öltözött kínaiak a világon bárhol lehetnek helyiek is és külföldiek is. Ha jól meggondolom egyik nép sincs ebben a helyzetben.

foto site ajánló

október 17, 2009 Szerző: pragaban

A tér/kiterjedés-arány és a szín/emóció/weltanschauung, a fény, illetve annak hiánya a megnyilvánulás mögött rejlő erő (maya) viszonyáról a szemlélődővel finoman, de határozottan árulkodik.

A szemlélődő persze mindig én magam vagyok, egyes szám első személyben; a fotós csak eszköz.

Az alábbi site-on található fotók eredetének térbeli helyzete ma bizonytalan. Tudjuk, hogy a térbeli kiterjedések metafizikai szimbólumok, és az én helyzetemtől nyerik az értelmüket: az, ahol a tudat most fókuszban van egyfelől nyugat, másfelől kelet, észak, illetve dél is egyben.

Azerbajdzsán helye/helyzete ma azért kevésbé meghatározható mint Perzsiáé volt fénykorában, mert az elerőtlenődő tudat ma már képtelen a differenciációra.

A tudat elerőtlenedésével ellentétben, azzal mintegy inverz analógiában, az involúció egyre nagyobb erővel bontja ki az eddig visszafogott, kontrollban tartott potencialitásokat, amiket az ősi keleti tradiciók találóan mérgeknek neveztek.

A mérgek által lebetegített lét Azerbajdzsánban kendőzetlenebbül látható mint a stíluselemeitől végképp megfosztott nyugaton és keleten, ahol a betegség eltussolása vált magává a meghatározó stíluselemmé.

Az alábbi kendőzetlen fotók így a még megmaradt identitástudat szimbólumai. Külön megjegyzést érdemel persze, hogy (miért ne alapon) az optimista és bátor arcok az ókori mitrász rítus során a földbe visszatérő, és ott a transzmutációt végrehajtó, majd a földet (ebben az esetben a testiséget) végleg elhagyó hős férfiak elhalványult visszatükröződéseiként is szemlélhetők.

http://www.refendi.com/#a=0&at=0&mi=2&pt=1&pi=10000&s=0&p=12

grinzingi borozó budapest – Endre bácsi, a virágárus

október 16, 2009 Szerző: pragaban

Tettük a dolgunkat a ginzingiben (borozás, sörözés, kólázás, pálinkázás különböző variációkban), amikor megjelent a virágárus arc. Gondoltam nálunk nincs esélye, mert ugye nem voltak velünk lányok.

Az öreg viszon kreatív vállalkozó volt és felvázolta az üzleti tervet:

Vegyetek virágot ott a csajoknak: majd meglátjátok mi lesz.

Vettünk kettőt, hogy viszonylag kis befektetéssel kipróbáljuk, hogy működik-e az ötlet. Oda vitte a szomszéd asztaltársasághoz, ahol csak lányok voltak, kiválasztott kettőt, és odaadta a virágot, hogy mi küldjük, és azt hiszem rám mutogatott, ami lehet, hogy hiba volt. Vártuk mi lesz. Mondták, hogy köszi, és kész. Nem sokkal később el is mentek.

Az öreg mondta, hogy érdekes, ez pedig majdnem mindig működik. Röviden felvázolta, hogy mit ért “működni” alatt; biztos lenne, aki a stílust vulgárisnak minősítené. Meggyőzően hangzott, így beruháztunk még két rózsába, és vártuk, hogy mi lesz. Miután megint nem működött az ügy, az öreg root cause analízisbe kezdett, és rájött, hogy az a gond, hogy egyedül megy. Figyelembe vette azt is, amit képességeinkről, megjelenésünkről stb gondolt, és finomított stratégiával állt elő: először átadja a virágot, úgy hogy még ne tudják, hogy kitől jött, majd előállít minket, mintegy felfedve a fátylat. Ehhez stimmelt az időzítés, mert elértük azt a stádiumot, amikor kimondottan jó ötletnek tűnt hülyét csinálni magunkból, és egyszerűen nem tudtunk viccesebbet elképzelni annál, amit a normális ember megalázó visszautasításnak ítél meg. Rövidre fogva  storyt, aznap este nem működött az ügy.

Amint ez nyilvánvalóvá vált Endre bácsi újabb ötlettel jött elő:  énekel, és majd meglátjuk mi lesz.

Erről már felvételt is készített valamelyikünk:

http://www.youtube.com/watch?v=KDZZjzwGEIo

Ezt követően érdekes fordulat történt: előjött egy lány (fiús, hippy típus), hogy adhat -e egy puszit a manipulátornak. Az öreg szabadkozva elfogadta az ajánlatot. Később hallottam a csajt több lánynak is promótálni a produkciót: “esküszöm leénekli rólatok a bugyit”. A lány vérszegény barátja (legalábbis aki vele volt) határozottan megélénkülni látszott.

Nemsokkal ezután tovább áltunk, mert jött a záróra. Akit érdekel az előadás élőben, csütörtökönként biztos, hogy ott lesz a művészúr.

A gyengébbek kedvéért egy link a site-jukhoz:

http://www.grinzingi.hu/mainc.php

prágai turnék

Szeptember 25, 2009 Szerző: pragaban

Indulnak a Prágai turnék!

Irjátok meg mit akartok csinálni, én meg testre szabok egy programot.

lakovari@yahoo.com

twitter

Szeptember 4, 2009 Szerző: pragaban

www.twitter.com/laszlokovari

slovnaft kút a csehbe menet – rablásveszély

augusztus 25, 2009 Szerző: pragaban

most hallottam a hírt, hogy egy holland üzletember (közeli ismerőse az egyik munkatársamnak) megállt tankolni a slovnaft kútnál, ami csehbe menet az utolsó kút szlovákiában, és gyakorlatilag a sztrádán az egyetlen kút Pozsony után.

feltűnt neki, hogy egy csapat cigány figyeli az autót. miután fizetett, és elindult, egy idő után egyértelmű volt, hogy kilyukasztották a jobb első kereket. le kellett állnia.

pár percre rá ott is voltak a cigányok, és pisztollyal kirabolták. a kocsit persze nem tudták elvinni :)

ez a néhány kilóméteres szakasz a kúttól a határig gyakran teljesen kihalt.

érdemes figyelni!

Az ún. égetett szeszekről

július 21, 2009 Szerző: pragaban

A borral kapcsolatban Hamvas nagyon szépen kifejtette a szájvilág mibenlétét, majd pedig az “utóhatást”, amit szemléletesen (ha jól emlékszem) a bort váró tündérkékkel szimbolizált, akik, amikor végre megjön a bor, nagy ünnepséget rendeznek.

A bormámortól nagyban eltér a “spirit”-ek hatása. A spirit kifejezést nagyon találónak tartom.

A spirit-ek lényegét csak kis részben tudjuk a szájvilágban megismerni. Sokkal inkább valahol a szív és a nyak között bontakozik ki. A buzgó ezoterikus talán még attól sem riadna vissza, hogy ezzel kapcsolatban akár csakrákban gondolkodjon, amitől már csak egy lépés, hogy felismerjük: megnyilvánult énünk mélyével rezonál együtt a … spirit. Ezek közül a likőrök tovább időznek a szájvilágban, míg a whiskey-k pl. csupán egy röpke, szinte lebegő benyomást tesznek, és maga az ízlelés szinte tengelyszerű: a szájtól a szívig és vissza. De nem a nyelven, hanem valahol a szájtér közepén, mintegy lebegve; szinte az a benyomásunk, hogy magával az itallal nem is érintkezünk, csak a lényegével válunk eggyé.

Nyilvánvaló, hogy az ideális napszak a  spirit fogyasztására az éj. Az alkalom a borhoz hasonló: bármi lehet. Személy szerint egyedül szeretek spiritet fogyasztani; ez persze nem jelenti azt, hogy a spirit nem tűri a társaságot. Sőt! Magasrendű társaságokhoz illik, ahol az egyedüliség, a különállóság, a megkülönböztetettség a jelenlévők rangjának megfelelően magasrendű. Az ilyen személyiségek, mivel irányultságuk felfelé mutat, és személyiségükben minimális a kondicionált, a múlandó, tökéletesen integrálhatóak.

Nem is akármivé!