lásd első nap plusz finom taktikázások, hogy rávegyem az érdektelen arcokat arra, hogy csináljanak valamit. nem könnyű. érdekes, hogy milyen gonddal válogatták ki a nőket kinézet szerint.
van azonban egy olyan fajta butaság, ami “feledteti”, hogy nővel van dolgod. van a butaságban valami mechanikus, robotszerű és tehetetlen: mintha egy, a számukra érthetetlen üzenet törne utat magának a buta emberen keresztül, aki csak mint egy bábu “van”. igy a buta tárgyiasul, hiszen ha alanyként lépne fel, nem lenne tehetetlen.
egyszer volt egy beszélgetésem valakivel, aki csehországért és magyarországért is felelős a kiadó business-ben. meg volt lepve, hogy a csehek milyen ügyesen tudják megoldani, hogy semmit se csináljanak. valóban: a kommunikációjuk zöme arra irányul, hogy védjék magukat arra az esetre, amikor majd nyilvánvalóvá válik, hogy nem csinálnak/csináltak semmit.
van ebben valami furcsa, mélyről fakadó gyávaság.
ezt tapasztaltam az első cseh turnenmal is, meg most, itt is.
szerencse, hogy konkretan ezek a beállítottságú arcok két héten belül lelépnek.
Címkék: buta nők, butaság, mechanikus butaság, nők, szép nők, tehetetlenség
