az mindenkinek világos, hogy a kommunikációs készség és a nyelvtudás nem feltétlenül kölcsönösen egymást magukba foglaló fogalmak.
lehet valakinek jó nyelvérzéke, miközben képtelen a gondolatait egy adott tárgyban megfelelően struktúrálni, a fontos vonatkozó pontokról döntést hozni a kontextus függvényében, és a megfelelő pontokat a megfelelő időben a megfelelő stílusban kifejezni.
a jó kommunikáló ember a fentieken kívül még rendkívül érzékeny a magára a szituációra is, ami lehet vita (ami leginkább érzelemmentes valós probléma megoldást kellene szolgáljon, tehát koránt sem azt, amiről ma leginkább szó van), beszélgetés (ez leginkább kötetlen és a témák lazák), dialógus, és persze a hülyülés. mindegyikre szükség van. vannak további árnyalatok és átfedések, amik közül némelyik pozítívabban ítélhető meg mint a másik (például hülyéskedő problémamegoldás, stb).
most pedig a nyelvtudásról.
európában sok ember beszél több nyelvet is. feltűnő, hogy milyen szabadon használják a “perfect” szót. a legtöbb inzultust nyilvánvalóan az angol nyelv szenvedi el, egészen egyszerűen abból kifolyóan, hogy ezt a nyelvet inzultálja szám szerűen a legtöbb ember.
természetesen az, hogy valaki elcseveg hétköznapi témákról vagy AKÁR MÉG business témákról is, koránt sem jelenti azt, hogy valaki jól beszél egy nyelvet. az akár még-et azért emeltem ki, mert él egy olyan elképzelés az emberek fejében, hogy a business az igazi próbatétel, ha valaki ott helytáll, az talán több, mint perfect egy adott nyelvben.
erről persze szó sincs. a legtöbb manager, illetve top manager félelmetesen rosszul kommunikál a második (de különösen a harmadik, negyedik, stb) nyelven. ebből persze rengeteg félreértés adódik, olyan egyszerű dolgokban is, mint egy találkozó felállítása, nem is szólva ártárgyalásokról, feltételek megbeszéléséről, stb. ezek a témák egyébként rendkívül egyszerű témák lehetnének, de természetesen gyakorlatilag nem azok. ennek az egyik fő oka, hogy a különböző népek általában, illetve az egyes egyének konkrétan más termperamentummal gondolkodnak a pénzről, a kötelezettségekről, a társadalmi hierarchiáról, egymásról, és egy millió más dologról, amik mint árnyalatok kifejezésre jutnak a SAJÁT NYELVÜKÖN. A második, harmadik, stb. nyelven azonban EGYÁLTALÁN nem, illetve csak torzítva. A torzítás akkor jön be a képbe, amikor azt, ahogy a saját nyelvén megnyilvánulna, egy az egyben átrakja a másik nyelvre. az eredmény nyilván rendkívül torz. ez még kezelhető lenne, ha a tárgyaló partner tudomásul venné, hogy a beszélgetés folyamán torz üzenetekkel van dolga. Ez azonban nem így van: nem hogy nem veszi tudomásul, hanem a képet tovább torzítja azzal, hogy a saját nyelvének, temperamentumának, véleményének, stb. a lencséjén át szűri a már amúgy is torz információt.
egyszerű példa: két felet egy harmadik fél tárgyalóasztalhoz akar ültetni. a szereplők száma összesen öt fő.
mindenki elfoglalt, állandóan változó időbeosztással. a javasolt találkozó valamikor két hét múlva lesz. a harmadik, ún. közvetítő fél nehéz helyzetben van, hiszen az időpont, ami ma még jó volt, egy hét múlva már nem biztos, hogy az.
a játékosok között vannak specialisták (pl. termelésvezető egy gyárban), akik ezekre a tényezőkre teljesen érzéketlenek, és vannak integrátolok (pl. a másik termelő vállalat ügyvezető igazgatója), akik ezekkel tisztában vannak, és magasfokú rugalmasságot tanusítanak (és várnak el).
a gyártásvezetőnek már gondot jelent megérteni, hogy az időpontegyeztetés egyelőre “ceruzával történik”, tehát korántsem biztos, hogy az is lesz a végleges. ő megmondta, hogy ráér és kész. miért kell annyit beszélni ugyan arról a témáról?!
ekkor megkérdezik tőle, hogy esetleg jók lennének -e még ezek és ezek a napok is ezekben és ezekben az időpontokban.
ezen a ponton a gyártásvezető szerint itt senki sem normális.
ezek után, még kap egy sms-t, hogy akkor a már egyeztetett időpontok közül a csütörtök 4:30, akkor biztos, hogy jó? a másik fél ugyanis most erősítette meg, hogy nekik ez jó, mint végső megoldás.
erre már nem is válaszol, hiszen már mondta, hogy jó. mivel nem válaszol kap egy hívást, hogy minden ok, nincs gáz, nem változott semmi?? hiszen nem válaszolt… ő pedig csak azért nem válaszolt, mert nem látta értelmét.
a kommunikációs üzenetek (a fentieken kívül) 4 szűrőn át kerülnek értékelére: a specialistáén, az integráló specialistáén (manager) a specializált integrátorén és az integrátorén.
az integrátor teljesen érti az összes többi szintet, az integráló specialista az összes alatta levőét, stb. A specialista csak a sajátjáét…ennek protokollbeli vonzatai vannak.
ez ilyen problémákat a nyelvben való jártasság hiánya többszörösen betetőzi. ha az angolt pl. mindenki mint második nyelvet használja, úgy hogy soha nem éltek angol nyelvterületen, mindenki azonos időt fordított rá, és azonos szinten van (olyan persze, hogy azonos szint, nem létezik), a kommunikáció a négy szereplő különböző lencséi miatt akkor sem működhet.
ezekre a problémákra meglepően egyszerű megoldást nyújthatna a business környezetben a szigorúan betartott kommunikációs protokollok alkalmazása. erről persze a gyakorlatban szó sincs.
hétköznapi környezetben könnyen emocionális vitákhoz, konfrontációkhoz, stb-hez vezethetnek a fent említett dolgok. ugyan így ezeknek az ellentétéhez is. sokszor voltam szemtanúja például annak, ahogy az angol anyanyelvű férfiak a magyar, még inkább a cseh nők beszédstílusát, akik ráadásul abszolút nem jól beszélnek angolul sexuális szubmissziónak fogják fel. nem akarok itt elkalandozni abba az irányba, hogy a nőknél a tanulásnak, mint befogadásnak vannak nyilvánvaló szexuális analógiái. azt viszont meg kell említeni, hogy az adott nyelven kevésbé kommunikáló nő magát a beszélgetést is tanulásként éli meg…
fordítva is is sok a félreértés. az angol anyanyelvű nők pl. az angolul átlagosan (értsd: rosszul) beszélő férfiakat sutának, durvának, és kevésbé intelligensnek ítélik meg, mint amilyenek. ha a férfi folyékony, és magabiztos, természetesen az a nyelvi hiányosságait feledteti a nővel. az amerikai nők pl. híresek arról, ahogy bizonyos akcentusokra, és nyelvi hiányosságokra kimondottan “gerjednek”.
természetesen a hétköznapi életben a protokolloknak még kevésbé van nyoma, mint a business-ben. a régi időkben a magázódás, a protokolláris szociális interakciók (bemutatások, stb.), az utazások jelentősége (és ritkasága), nyilván kiküszöbölték a félreértések zömének a lehetőségét.
ma vannak félresikerült és sikerült üzleti tranzakciók, amiknek az oka a nyelvi gyakorlat és a kommunikációs készség hiánya, illetve vannak partnerkapcsolatok is, amik félreértéseken alapulnak (a nyelvi gyakorlat és a kommunikációs készség hiánya miatt)…
természetesen nem vagyok vészmadár, de nyilvánvaló, hogy a krízis állandó, és idővel csak fokozódik.
Címkék: angol, csehország, európa, kommunikáció, krízis, magyarország, nyelv
