itt a nyár, itt vannak a turisták.
úgy tűnik, hogy minél szebb egy város, vagy egy hely, annál visszataszítóbbak a turisták, amiket vonz.
elvégre kell az egyensúly.
itt aztán minden előfordul. britt parasztok (valószívűleg a szószorosértelmében), az amerikai gettóöltözékükre valamilyen oknál fogva büszke turbánosok, akik ugyan úgy falkába verődve lófrálnak, mint a brittek meg az írek…igaz, ezek legalább nem ordítoznak …. bár az is igaz, hogy délután kettő körül láttam őket…bár az is igaz, hogy a brittek ilyenkor már javában be vannak kávézva…stb. stb.
meg persze van az a típus is, amelyik szépen felöltözik, és kiül valamelyik teraszra a vencel téren vagy a régi városháza téren. a vencel tér nem fér a fejembe, hiszen az tényleg olyan hangulatot áraszt, mint a 80as években az bécsi bevásárlóutcák. annyi különbséggel, hogy itt feketekét és arabok pushing-olják a drogot, meg a kényelmesen a vencel térből nyíló utcán tevékeny kurvákat.
valószínű, hogy pontosan ez az a hangulat, ami az öltözködő-teraszos tursitát vonzza. kell legyen egyensúly.
az ostobaság, ami ezt a vonzódást lehetővé teszi nem leplezhető ruhadarabokkal.
a közönséges ember arca, a nézése megöli az összhatást, amit a ruha talán még megteremthetne.
ami a divatot illeti, érdekes a helyzet. az ún. designer-ek (zömének) arckifejezése ugyan arról az ostobaságról és közönségességről árulkodik, mint a nagyvárosok turistáinak az arckifejezése.
a magasabb rendű ember öltözködik. az öltözködés pedig a stílust tükrözi. a stílus mögött tudatosság áll. az identitásnak, mint a rendeltetés, a kibontakozási minták, és a kibontakozás minőségének/milyenségének a harmóniájának a tudata. harmóniának, hiszen bizonyos potenciálok, bizonyos minták csak egy adott féle képpen jelenhetnek meg. ha nem így, akkor csak természetellenesen.
az alacsonyabb rendű ember a “divatot követi”. a divat a stílus utánzásának felel meg, amit az azt követők egyénileg interpretálnak, a designer, vagy akár a kirakatrendezők interpretációjától befolyásoltan.
az alacsonyabb rendű embernek nincs identitása, potencialitásairól fogalma sincs, az életében uralkodó minták magát az életet jelentik neki, és ami az öltözködést illeti, vak bizalmat fektet a márkákba: azt hiszi, hogy ki van neki találva a stílus.
érdekes megfigyelni, hogy különböző nagyvárosokban a helyiek stílusa mennyire autonóm. én nem jártam sok helyen, de Róma és Bécs mindenképpen említésre méltó. Feltételezem, hogy Párizsra ez még jellemzőbb, és hallottam barátoktól, hogy Németországra is.
ezeken a helyeken nem azért öltöznek fel, mert turistáskodnak, hanem azért mert erős identitástudatok van.
persze ha már itt tartunk, hiba lenne nem megemlíteni, hogy Bécsben is és Rómában is vannak helyi divatmajmok, akik a bevásárlóutcák teraszain töltik napjaik nagyrészét.
a divatmajom alatt azt értem, aki az ostoba és ízléstelen designer-rel teljesen egy hullámhosszon van; valószínűleg azért, mert a divat külön kis világegyeteme megbabonázta.
a stílusos öltözködő ezeknél ritkább. prágában egyet sem láttam. pesten sem. sajnos. bécsben és rómában igen.
csak feltételezni tudom, hogy a stílusos öltözködők nem turistáskodnak. mi venné rá azt a bécsit vagy rómait, akinek stílusa van , hogy kiüljön egy venceltéri teraszra, vagy betérjen a budapesti luis vuitton üzletbe…?
hangsúlyozom, azért ezt a két várost említem, mert csak itt jártam, és itt tapasztaltam példáit a stílusosan öltözködésnek.
van a stílusban valami időtlen. amikor ezeket az embereket megpillantottam, felmerült bennem, hogy lehetnénk akár az 1800as, akár az 1300as években is, de korábban is.
ezt hangsúlyozta magának az arcnak a karaktere is. különösen a férfiaknál (a nőknél nyilván a kevésbé individuális szépség az , ami az időtlen érzését megidézi).
budapest egy különleges eset. ahogy egy bulgár barátom rendszeresen hivatkozik rá: imperiális város, mint bécs.
prága inkább lenyomatnak tűnik. az imperializmus tükröződésének. sokan vádolják azzal, hogy az építészete koppintás. ez igaz, bár ebből a szempontból számtalan más történelmi európai város is, ami magán viseli a különböző stílusoknak a lenyomatait.
mégis, annak ellenére, hogy prága esztétikailag talán szebb (az épületek állaga miatt főleg.. ha pesten, ami nyilván sokkal nagyobb, az épületek ilyen szép állapotban lennének, az egész benyomás más lenne), pest számomra eredetibbnek tűnik. micsoda szégyen, hogy az emberek identitástudata elveszett. itt emiatt nincs stílus. prágában pedig az eredetiség hiánya miatt nincs.
Címkék: praga, pest, budapest, bécs, róma, stílus, öltözködés, divat, turizmus, turisták, brittek, írek, feketék, utánzás, designer
