reggel találkoztam egy német lízingcég vezetőivel.
elkövettem azt a balek hibát, hogy a hotelnél a portást kértem meg, hogy hívjon taxit. radisson-tól odáig: 2200 forint.
visszafelé ugyan ez az útvonal főtaxival: 800 forint.
de nem ez a lényeg:
korábban érkeztem, így gondoltam sétálok egyet. gondoltam beülök egy kávézóba és elleszek.
nem volt kávézó. ehelyett a következők jártak az eszemben:
budapest – imperial city
zsidónegyed. mennyivel más prágában, mint itt. ez a környék inkább a torontoi zsidó negyedre emlékeztetett, bár ott a kietlen “lelakottság” érzése erősebb volt.
a benyomásokról csak impresszionista stílusban tudok számot adni:
fegyveres őrrel biztosított szépségszalon, 80 éves húspiac, dekoratőr iskola, ingatlanügynökség hegyek, üzemi étkezde, gőz, állatorvosi egyetem, állateledelbolt, zorba söröző, kövér, nemtelennek tűnő lények, valószínűleg férfiak. nem androgén benyomás; sokkal furcsább, rossz értelemben. egymás után jönnek szembe. az egyiket sűrű calvin klein parfüm lengi körül. nincs neme.
valahol mögöttem, behatárolhatatlan távolságból egy bolond eszelősen, hollywood-i télapó módjára röhög (ho-ho-ho).
10 óra lesz 5 perc múlva: bemegyek a találkozóra.
érdekes anomália: német leasing cég a zsidó negyedben a biztosító társaságok tőszomszédságában.
keresem az irodát.
a pannonia (vagy hunnia, vagy magyar, vagy valami hasonló) szinkronstúdió mögött van. az ajtó nyitva, a technikus pornót néz. el nem tudom képzelni, hogy hol van a “céliroda”. de persze rájövök. amikor másodszorra haladok el a szinkronstúdió ajtaja előtt, már nem megy a pornó, úgy tűnik, mintha dolgoznának.
ennyi
Címkék: damjanich, hangulat, húsbolt, nemtelen férfiak, parfümfelhő, rottembiller, utcaszag
