Az öregedés bentről kifelé történik. Van kiindulópontja, egy első lépése, amit megelőz egy állapot, ami változástól és időtől független. Ez képezi a lény essenciáját.
Az esszencia konkrétan nyilván nem nevezhető fiatalságnak, analógikusan viszont igen.
Minden lény hordozza az esszenciát, azonban minden lény különböző mértékben viszonyul hozzá, tehát különböző mértékben van távol tőle.
Minél közelebb van, annál kevésbé fog rajta a kor. Azok akik később születtek, egy távolabbi kiindulási pontból kezdik a reintegrációt, vagy más szemszögből az esszenciális állapothoz való visszatérést.
Ebből a szempontból a ma embere eleve sokkal öregebb, mint a mait megelőző korok emberei. Nagyáltalánosságban.
Szubtilis szinten gondot a rossz kompromisszumok teremtenek. Rossz az a kompromisszum, ami diszharmóniát teremt, ami esszenciálisan helytelen.
Az ilyen rossz kompromisszumok jelenítik meg a ráncokat, és általában véve öregítik az arcot, és használják el a testet.
Ma, mivel az eredeti állapothoz képest mindannyian a legkésőbb “kezdtünk”, elkerülhetetlen, hogy rossz kompromisszumokat hozunk (beleértve a születésünket is); az öregség tehát a születés pillanatától kezdve velünk van, és egyszerűen kibontakozik.
Azok, tehát, aki ma az esszenciális állapotot a legnagyobb mértékben integrálták magukba (jobban mondva magukat az esszenciális állapotba), szépen és harmónikusan öregednek.
A többiek torzan (csúnyán).
Érdekes megfigyelni, ahogy a legöregebb lények (függetlenül persze a leélt évek számától), akik az “esszenciából” szinte semmit sem fognak fel, és akik attól (másszóval maguktól) szinte menekülnek, egyre brutálisabb eszközökhöz folyamodnak, hogy az öregedésnek gátat vessenek: ma a plasztikai sebészetnél tartunk.
Van persze egy érdekes eset, amit barbi és ken effektusnak nevezhetünk.
Azok a nők és “férfiak”, akik már annyira távol vannak az esszenciától, hogy azt még a sejtések szintjén sem érzékelik, látszólag egy jó darabig nem öregednek, hiszen szinte semmilyen szinten nem fogják fel a rossz kompromisszumokat. Furcsa, rózsaszín, gondnélküli életet élnek. Egy darabig.
A felhalmozott, fel nem fogott gondok egy idő után megütik a kritikus tömeget, és bekövetkezik a drasztikus, és gyors öregedés.
Ekkor jön a plasztikai sebész, az elmegyógyintézet, vagy a halál.
Beüt az egyensúly.
Címkék: öregedés, barbie, essentia, esszencia, gond, gondok, plasztikai sebészet, ráncok
