a délután 6 – 9 órai fények nyáron a világon nagyjából mindenütt ugyan olyanok. az átmenet színei. különösen érdekes élmény, amikor a nap, mint forrás, nem látható, csak a téglavörös fény egyszerűen ég.
ez, és az ezután következő alkonyat, a kedvenc napszakaim közé tartozik. a tudat ebben az időben máshogy ég, mint mondjuk délben: magas hőfokon, de hűvösen; képes érzéseket, és gondolatokat fegyelmezett izgalomban tartani.
ebben az időszakban az ember nem szívesen beszélget, és ha mondjuk borral (valószínűleg rose-val) ünnepel, akkor a szippantások ritmusa lelassul. gyakran fél óra is eltelik közöttük…ebben a napszakban ez a normalitás.
ezzel szemben a világon szinte mindenütt ez az az időszak, amikor megy a tömeg haza a munkából. kocsival, busszal, gyalog. általában sietnek, mintha várná őket valami. közben cipelik a cuccokat a boltból, másra gondolnak, és másra figyelnek, általában össze-vissza, és persze soha nem arra, amire kéne. másnap ugyan ez. a “vakáció” alatt majdnem ugyan ez.
nehéz a fogyasztói tömegek kilátástalan helyzetét ennél világosabban megvilágítani.
Címkék: alkonyat, délután 6, elmélyülés, naplemente, normális helyzet, rose, tömeg, tudat
